Ilyen feladattal gyakran találkozunk, lévén itt a hetedik kerületben a környékbeli lakások még mindig tele vannak a világháború előtt készült ajtókkal és bennük a mai napig hellyel-közzel működő zárakkal. 
Szerencsénkre ezek lassan de biztosan felmondják a szolgálatot, Önök kizáródnak meg bezáródnak a kisszobába, kamrába vagy ahova épp sikerül, mi pedig kevés sikerrel tudunk cseredarabot biztosítani az elrozsdásodott záraik helyére. 

 
A manapság gyártott zárszerkezetekkel ezeket a hatvan-nyolcvan éves kütyüket nehézkesen lehet kiváltani, a maiak méretben tök mások, sokszor változott közben a szabvány, nehéz megfelelő méretű zárat fellelni a régiek helyére. Ajtót átfarigcsálni és vésegetni pedig senki sem szeret. 

 

Szeretjük az ezer éves koszos rozsdás dzsuvás nyikorgó vackaikat, amiket a pleisztocén kor óta őrizgetnek. Tényleg, minden irónia nélkül, úgyhogy hozzanak minél többet. Érdekes feladat ezekkel foglalkozni, kihívást jelent évtizedekig koptatott, avagy évtizedek óta nem használt szerkezeteket új életre kelteni.

Sok odafigyelést igénylő munka, nem kevés fejtörést okoz néha, hogy pótoljuk a hiányzó rugókat, leffenytűket, pöcköket és bigyókat.

Nagyon jó kis meló ez, szívesen megnézzük bármilyen régi szerkezetét, csak hozza be bátran. Mentjük, ami menthető.