Az olcsó-drága dilemmáról pár szóban

Nos... Legyenek nyugodtak afelől, a zárak sem lesznek olcsóbbak, ne lepődjenek meg, ez ugyanúgy drágul, mint a tej meg a benzin. A biztonság drága dolog, ha szeretnék elérni, egy percig se higgyék, hogy olcsón meg fogják úszni. Egy valamire való zár pénzbe kerül, egy jó zár meg annál is több pénzbe. Nevezhetik ezt drágának is, ha szeretnék.  Amúgy nem az. 

Tudom, hogy mindenki spórol, és mindenki meg akar fogni pár forintot itt-ott, de ha a biztonságáról van szó, nem biztos, hogy célravezető. Spórolni marha jó dolog, de ha tudja, oldja meg máshol, nem ezen kell spórolni. Ha nagyon olcsón akarja megúszni, szemetet fog venni. 

Zárak tekintetében, hosszú távon biztosan beigazolódik a tézis, miszerint az olcsó a drága. Ha nem hajlandó költeni erre, a fillérekért vett ócskasága egy év alatt tönkremegy, vehet újat, máris megduplázta a kiadását. Rosszabb esetben úgy megy tönkre, hogy Ön az ajtó előtt toporog a cekkerrel, zár reccs, se ki, se be. Hívhat zárast éjszaka, szétfúrja, kicseréli, negyvenezer, ötvenezer, baromi drága lesz ez így együtt, nekem elhiheti, csináltam ezt évekig. Ne szúrjon ki magával. 

Sokak szerint a zárból elég egy alsó-középkategóriás, csak legyen valami, nem kell jobb, úgyis bemennek, ha akarnak. Nos, nem egészen van ez így. Egy jó zárral nem csak illúziót vesznek, egy jó zárral a biztonságukat és a nyugalmukat vásárolják meg.  Márpedig a biztonság a létező legfontosabb dolog, Nincs, ami előbbre való, mint ez.  Ha nem nyugodt az álmuk, ha nem tudják nyugodtan magára hagyni lakásaikat, frászkarikát sem ér az egész. Ha nem érzik magukat biztonságban, nincsen semmijük sem. És ha a biztonságnak csak az illúzióját veszik meg, az már majdnem ugyanannyit ér. 

Ha spórolnak a záron, az vissza fog ütni. Tudom, hogy szívesen bemagyarázzák maguknak, hogy ez most nem fér bele, most jó lesz egy sima egyszerű is, olyan sokba került a lakásfelújítás, drága volt a cirkó, a fürdőszobacsempe is egy vagyon, a gyereknek új cipő kell, nyaralni is akarunk menni, satöbbi, majd máskor, most valami olcsó is megteszi. Engem nem etetnek meg ezzel, nyilván van rá pénzük. Az más kérdés, hogy nem szívesen költenek ilyesmire. Az Iphone mindig belefér, a lapostévé mindig belefér, Tunéziába is átugranak kétévente, azt valahogy mindig sikerül belepasszírozni a büdzsébe.

Higgyék el, tízből kilencen nekem próbálják megmagyarázni, hogy miért nem engedhetnek meg most maguknak egy normális zárat, holott ez igazán szükségtelen, engem igazán nem bánt, ha betörnek Önökhöz. Márpedig be fognak törni, elviszik a tévét, úristen, elviszik az Iphone-t,  elviszik a tabletet meg az aranyláncot, lesz nagy sírás-rívás, bazira fog fájni, majd gondoljanak akkor Tunéziára. 

Máskülönben egy valamire való zár alapvetően nem olyan vészesen drága, ha hosszú távon gondolkodnak. Harmincezer forint nem sok a biztonságukért, ha figyelembe veszik, hogy ez a zár ezért a harmincezer forintért tíz évig megbízhatóan működik majd és védi a lakásaikat meg az Iphonejaikat a külvilág ordas farkasaitól. 

Osszák el, évi háromezer forint nem olyan nagy tétel, csak cigire vagy sörre többet költenek egy héten. Harmincezer forint egy zárbetétért nem drága. Akkor drága, ha ugyanez máshol egy tízessel kevesebb. 

Azért tűnik olyan soknak, mert legutóbb tíz évvel ezelőtt tetszettek zárat vásárolni, azóta kétszeresére drágult minden. Ez is ugyanúgy, ahogy a gofrisütő is vagy a buszjegy, csak az azért nem tűnik fel, mert amaz csak tíz forintonként emelkedik, igaz, azt kéthavonta. 

Na ennyi, mehetnek tovább az árlistához.